(Angie szemszöge) 

Már 2 hete,hogy eljöttem a Castillo házból.Nagyon hiányoznak az ott lakók,de főleg Violetta és German...Nagyon remélem Vilu nem gyűlölt meg amiért ott hagytam őt.Hiszen végre rátalált a nagynénjére és én egyből elhagytam,ahogy megtudtam.De ez engem is sokként ért.Hogy a nővérem férje az az ember akivel hetekkel ezelőtt lefeküdtem.Úgy érzem,mintha ezzel elárultam volna María emlékét.Pedig Istenemre mondom érzem,hogy szerettem a testvéremet,ha nem is emlékszem rá teljesen,de érzem.

Történt pár érdekes dolog azóta amióta eljöttem.Többek között az,hogy Pablohoz költöztem mivel nekem nincs saját lakásom.De nem ez az egyetlen dolog..egy ideje rosszul vagyok.Émejgek,szédülök és volt pár reggeli rosszullétem.Pablo azt szeretné,hogy elmenjek orvoshoz,de én pontosan tudom,hogy mi  a bajom,ugyanis a menszeszem sem jött meg.Amíg Pablo dolgozott és leugrottam a patikába egy gyorstesztért.Ahogy hazaértem elvégeztem.Idegesen vártam az eredményt a fürdőszobába,míg nem megjelent a második csík is a teszten.Legbelül tudtam,hogy terhes vagyok,de ezt így látni is...mintha valaki fejbe vágott volna..

-Halihó!Megjöttem!-hallottam meg Pablo hangját-Merre vagy?

-A fürdőben-feleltem félve-Azonnal megyek!

Most mi legyen?Elmondjam neki?Mit szólna hozzá?Istenem..mit tegyek most?Talán Pablo tud nekem segíteni..Ahogy kiléptem a fürdőből Pabloval találtam szembe magam.

-Minden rendben?-kérdezte-Kicsit sápattnak tűnsz.

-Pablo,el kell mondanom valamit.

-Angie,megijesztesz!Mond!

-Üljünk le!-mind a ketten helyet foglaltunk a kanapén,a helyet,hogy újra megszólalatam volna a kezébe nyomtam a tesztet.

Pablo meredten nézte a 2 rózsaszín csíkocskát.Mintha sokkot kapott volna.

-Pablo,mondj már valamit!-kérleletem hisztérikus hangon.

-Kié a gyerek?-nézett keményen a szemembe.

-A Geramené.

-Ezt nem hiszem el..Képes voltál lefeküdni a sógoroddal..Oké!De az,hogy gyereket is szülj neki!-pattant fel idegesen a kanapéról-Meg akarod tartani?? 

-Hogy kérdezhetsz ilyet?-háborodtam fel rögtön-Persze,hogy megtartom!Ő az én kisbabám is!

-Jól van,bocs.Igazad van,hülye kérdés volt-mondta már higgadtambban-És most mi lesz?Vissza mész Castilloékhoz?Elmondod Germannak és Violettának? 

-Nem,nem akarom,hogy ők ezt tudják.Lehet elutazom vagy nem tudom..

-Angie,én..én hajlandó vagyok felnevelni veled ezt a kisbabát!

-Tessék??-hitetlenkedtem.Pablo most komolyan azt mondta,hogy felnevelné velem ezt a gyereket??-Ezt,hogy érted? 

-Felnevelem veled,mintha az enyém lenne!Apja helyet,apja leszek!Szeretni fogom őt!

-Pablo,én ilyet nem kérhetek tőled.

-Nem is kell kérned.Én ajánlom fel,és tiszta szívből teszem.Te is tudod,hogy mit érzek irántad,Angie...

-Te komolyan felnevelnél velem egy olyan gyereket aki nem a tied?-éreztem ahogy a szemembe könnyek gyűlnek.

-Hát persze!És tudod miért?Mert az a picibaba egy rész belőled.És mert téged mindennél jobban szeretlek,tudom,hogy őt is fogom.

-Istenem,Pablo!Köszönöm,köszönöm!-ugrottam meghatódottan a nyakába-Köszönöm,hogy vagy nekem!

A nap további része viszinylag gyorsan eltelt.A gondolataim csak a kisbabám körül forogtak,meg persze az édesapján.Tudom,hogy Pablo őszinte ember és tudná szeretni a kicsit,de mégis csak German az apja.Joga lenne tudni róla,de én nem tudnék együtt élni a sógorommal hisz ígyis hatalmas bűntudatom van.Pedig annyira,de annyira szeretem.Nem is tudom,hogy tudtam ennyire beleszeretni.Na,meg persze azt sem akarom,hogy elvegye tőlem a gyerekem.Vajon képes lenne ilyenre?Vagy őt nem is érdekelné,hogy az ő gyerekét várom?Hiszen neki ott van Violetta...Mit kéne tennem? 

Gondolataimből a telefonom csörgése repített ki.

-Igen?-szóltam bele.

/-Angeles?/-hallottam meg a már jól ismert hangot.

-German?Mit szeretnél? 

/-Beszéni veled,személyesen!Szügségem van rád!És Violettának is.Nagyon hiányzol neki,mind a kettőnknek./

-German,kérlek ne...az a helyzet,hogy én új életet kezdtem a barátommal..Pabloval..Viluval ha szeretné természetesen tartom a kapcsolatot,de már nekem is saját családom lesz.

/-Hogy érted azt,hogy saját családod?Férjhez mész?/

-Igen,hozzá megyek Pablohoz és már terhes vagyok.Ebbe te nem férsz bele..Sajnálom.

/-Szóval terhes vagy!És mond csak,arra nem gondoltál,

hogy az a gyerek az enyém??/ 

-Ne mondj butaságokat!És most inkább leteszlek!Jó éjt!-ezzel Germanra csaptam a telefont.

 

Oldal: Váratlan meglepetés
Violetta fanfiction <3 - © 2008 - 2024 - violettafanfic.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat