(Violetta szemszöge)
-Apa,hogy érted azt,hogy Angie terhes?-kérdeztem meghökkenve.
-Violetta,mit nem lehet ezen érteni?Angie gyereket vár!Azt mondta Pabloé!De én tudom..érzem,hogy az enyém!Nem engedem,hogy elszakítson a gyerekemtől!
-Arra nem gondoltál,hogy talán bosszút akar állni?Hiszen te is ezt tedted vele!Elszakítodtad tőlem,az unokahúgától...
-Az más!Az én gyerekemet nem fogja más felnevelni!-ezzel apa el is viharzott.Végülis igaza van,én sem hagynám,hogy a kisbabámat más nevelje,hiszen az enyém.Beszélnem kell Angievel!Ha tényleg apa gyereke,akkor ő az én kistesóm.Nekem is jogomban áll megismerni,hisz mindig egy kistesót szerettem volna.Sajnos nem tudom,hogy hol laknak most,de Pablo a legjobb tudomásom szerint egy iskolában tanít és régen Angie is azt tette,talán ott megtalálom.
Azt hiszem az iskola itt van nem messze,így gyalog indultam el.Alig 3 saroknyira volt.Hihetetlen volt...rengeteg gyerek volt az udvaron.Hangos zene szólt minden felől,mindenki beszélgetett mindenkivel..Mikor közelebb mentem megláttam az iskola nevét..STUDIO21...Mikor benetebb mentem megpillantottam a a termeket.Tele voltak élettel..láttam,ahogy énekelnek és táncolnak...
-Violetta?-hallottam meg egy ismerős hangot,mire megfordultam.
-Angie!Szia!
-Vilu,mit csinálsz te itt?
-Hozzád jöttem.Beszélni szeretnék veled.
-Jól van,menjünk be a tanáriba!-mikor beértünk leültem az egyik székbe.Nem tudtam,hogy kezdhetnék hozzá...
-Nézd,Angie,tisztában vagyok vele,hogy nekem semmi közöm ahhoz ami közted és apa közt volt vagy van,de ha lesz egy kistesóm..akkor azt szeretném,hogy velem nőjjön fel.Tudja,hogy van egy nővére.
-Vilu,ez nem ilyen egyszerű.German a nővérem férje..a sógorom.A rokonaim vagytok.Ő nem az én férjem,te nem az én lányom vagy..
-Angie,tudom milyen anya nélkül felnőni.Ne tedd meg azt a saját gyerekeddel,hogy hagyod apa nélkül felnőni...
-Lehet,hogy igazad van,de Pablo..
-Pablo nem az apja!Igaz?De nem siettetlek,nem akarlak újra elveszítni!
-Oh,kicsim,te soha nem fogsz elveszíteni..A nagynénéd vagyok,és imádlak!-ezzel Angie megölelt.Annyira jó,hogy itt van velem,hogy van valaki akivel mindent megbeszélhetek.
-Van kedved körbe nézni a suliban?-kérdezte könnyeivel küszködve.
-Hát persze!-feleltem hasonló meghatódottsággal.
Az iskola egyszerűen fantasztikus volt.Mintha ide születtem volna,mintha haza találtam volna.Sosoem hittem,hogy lesz valami ami ekkora hatással van rám.
-Ez a sok zene..a táncok...a hangszerek...Fantasztikusak-hökkentem meg-Bárcsak ide járhatnék.
-Sosem késő elkezdeni.
-Apa sosem engedné meg.Pedig van itt..ebben a helyben valami,ami a számomra különlegessé teszi az egészet.
-Ez a valami pedig a zene.A zene,ami benned van.És ne aggódj,apukádat pedig majd ÉN lerendezem.