(Angie szemszöge)
A fejem..szörnyen hasogat a fejem...Miért ilyen nehéz kinyitni a szemem?Akár hányszor megpróbálom nem sikerül..miért vagyok ennyire fáradt?...Istenem a fejem...Inkább aggódok ezen késöbb,ha már a fejfájásom is elmúlt..
Stop!!!Úristen!
Villámcsapásként peregtek végik az az emlékképek a tegnap éjszakáról a fejemben.Azonnali gyorsasággal ültem fel az ágyban és nyitódtak ki a szemeim.
Rögtön észrevettem,hogy ez nem az én szobám..És akkor újabb emlékkép..German..Reflexszerűen néztem magam mellé.És igen, ott feküdt, Ő..Mélyen aludta,a testét az a takaró takarta csak,amely az enyémet is.
Te jó ég, mit tettem??A lehető leggyorsabban szettem össze a ruháimat és hagytam el German szobáját,majd az enyémbe siettem.
Ledobáltam a tegnap esti ruháimat az ágyamra,aztán a fürdőbe mentem.Megnyitottam a csapot és a jéghideg vízzel mostam meg az arcom...Jól van,Angeles!Még nincs semmi elveszve..csak szoríts,hogy ne emlékezzen semmire..Bárcsak ekkora mázlista lehetnék! -mondogattam magamba.
Egy zuhany után reméltem,hogy kitisztul a fejem,de nem így lett.De abban biztos voltam,hogy ezt senki sem tudhatja meg.Akkor el kéne hagynom ezt a házat...pedig én imádok itt lakni!Nagyon szeretem Olgát és Ramallot!Violetta olyan,mintha a saját lányom lenne,mintha már sok-sok éve ismerném!És German...nem tudom mi ez az egész...Hogy lehetek ilyen felelőtlen??Ez nem is...
-Angie,bejöhetek?-dugta be a fejét az ajtón Viloletta mosolyogva.
-Persze-mosolyottam el én is azonnal-Gyere csak!
-Milyen volt apa szülinapi partyja?-kérdezte miközben leült az ágyra.
-Hát..öhöm..nagyon jó volt.Egy diszkért party volt.Bár én nem sok embert ismertem ott.De nagyon szép volt.
-Ennyi?Más nem is történt?Valami izgi?-vonta fel a szemöldökét csodálkozva.
-Nem.Az a tipikus sznob party volt.Minek kellett volna történnie?
-Hát nem is tudom,reméltem,hogy te és apa egy kicsit közelebb kerültök egymáshoz-vigyorodott el sejtelmesen.
-Ugyan már,Violetta-nevettem fel harsányan-Ne butáskodj!Hogy én meg apukád,ugyan már!!
Sosem hittem volna,hogy valaha ekkorát fogok hazudni,de most ez volt az egyetlen egy megoldás.
-Gyere,menjünk le reggelizni!-fogtam meg a kezét,majd elhagytuk a szobámat.
Mikor már elmúlt délután 2 óra kezdtem aggódni,hogy German még most sem kelt fel.És ezzel nem voltam egyedül.Ramallo,Olga és Violetta is hiányolta.
-Na jó,elég volt!Megyek és megnézem mi van az úrral!-jelentette ki határozottam Olga.
-Ne!-pattantam fel ijedten a kanapéról-Te inkább készíts neki egy erős kávét!Hiszen ha ennyit aludt akkor biztosan másnapos lehet.Majd én megyek és felkeltem!
-Rendben van-Olga a konyha felé vette az irányt,én pedig megkönnyebbültem sóhajtottam fel.
Halkan kopogtam be German szoba ajtaján,majd léptem be.Legnagyobb meglepetésemre nem úgy volt,ahogy reggel itt hagytam.Felöltözve,kisimultam,mintha mi sem történt volna kötögette a nyakendőjét.
-Jó reggelt,Angie-köszönt mosolyogva.
-Inlább szép napot!-nevettem-Már délután 2 óra is elmúlt.
-Te jó ég!Ennyit aludtam?Hogy lehet az?
-Hát biztos sokat ivott az éjszaka.Jó lehetett.Apropó,emlékszik valamire?-megpróbáltam leplezni a kívácsiságomat.
-Kettőnkl közt szólva az utolsó emkékem az,hogy ott hagytam Jadet és a barátnőit.
-Ó Hála Istennek!-csúszott ki a számon,ő pedig értetlenkedve nézett rám-Vagyis,hogy ott hagyta őket!Mert az a nő..húú,de kiborító!És nem azért,mert nem emlékszik!Hanem ezért!Érti?Nem?Nem baj...
-Értem-mosolyodott el újra-Hát igen,Jade furcsa nő,de a maga módján nagyon kedves és szeretni való.
-Igen?Akkor miért nem maradtak együtt?-kérdeztem olyan hangsúlyal amin még én magam is meglepődtem,German pedig egyenesen sokkot kapott.
-Bocsánat-szabadkoztam-Nem az én dolgom!Elnézést,de megyek!További szép napot!
El sem hiszem mi van velem..ennek nem lesz jó vége..Muszáj lesz elkerülnem Germant.Meg aztán nehogy el kezdjen emlékezni..Olyan buta vagyok!