(German szemszöge)

-Nahát!Hogy ez milyen mesés kis órácska!-kiáltott fel mellettem Jade-Igazán kedves tőled..öö...öö drága valaki!Ha megbocsájtasz bemutatom Germant a barátnőimnek!

-Na,de,Jade..-próbáltam tiltakozni,de Jadedel együtt hirtelen egy sznob női hadsereg előtt álltam,akik kíváncsian méregettek.

Hirtelen olyan érzésem támadt,mintha a női bíróság előtt állnék,akik a hibád kersik rajtam.

Az este további részén kicsit több alkoholt fogyasztottam az átlagnál,hogy el tudjam viselni Jade-et és a barátnőit,csak mert megbántani nem akartam őket.Szememet azonban próbáltam mindig Angien tartani.Észrevettem,hogy feletébb sokat beszélget egy férfiaval,akit rendkívül ismerősnek találtam.Azt hiszem tanár lehet,már hallottam róla,hogy milyen jól végzi a munkáját..talán Patricio..vagy Pablo a neve.Annyira nem érdekelt,hogy meg is jegyezzem.

-German,figyelsz te rám? 

-Hát persze,Jade.Megbocsájtasz egy pillanatra?-kérdeztem,majd ezzel ott is hagytam és egy bizonyosos személy felé közeledtem.

-Jó estét-köszöntem.

-Jó estét-vigyorgott rám a férfi-Boldog születésnapot!A nevem Pablo,Angie egyik régi munkatársa vagyok.

-Örülök.German-mutatkoztam be én is gyorsan-Nem bánná ha elrabolnám egy pillanatra a hölgyet?-néztem Angiere.

-Dehogy,csak nyugodtan-felelte egykedvűen,de legkevésbé sem érdekelt.Megragattam Angie kezét és a táncparkett felé húztam a többi táncoló vendég közé.Bár sosem volt az erősségem a tánc,de most csak így beszélgethettem vele kettesben.

-Nézze el nekem ha a lábára lépnék-mondtam-De csak így tudok magával kettesben lenni akár egy kis ideig is.

-Rendben van-felelte Angie megszeppenve.Éreztem,hogy már ő is több pezsgőt fogyasztott a kelleténél.És persze onnan is észrevehető volt,hogy már a lábán sem nagyon tudott egyedül megállni,így én tartottam őt,amit nagyon élveztem.

-És miről szeretne velem beszélgetni?-kérdezte-Violetta tanulmányi eredményei fantasztikusak,bár a kémia és a matematika elég nehezen megy neki,de...

-Most ne a lányom tanulmányi eredményei érdekelnek!

-Hát akkor?

-Maga-ahogy ezt kimondtam Angeles szemében kíváncsiság tükrüződött és még valami.Nem tudom megmondani pontosan mi,de tetszett az a varázslatos csillogás abban a csodás szemekben.

-Én?Ezt,hogy érti?

-Mondja,ezt ugye maga is érzi közöttünk?Ezt a vibrálást,ami van köztünk..a feleségem halála óta nem éreztem ilyet.Egyetlen egy nő sem volt ilyen hatással rám,mint maga.Főleg nem ilyen rövid idő alatt,úgy,hogy alig ismerem.Érti ezt? 

Éreztem,ahogy Angie a szavaim hallatára megremeg a karjaim közt.Ez számomra bizonyította,hogy is is hasonlo képpen érez.A kezeimmel óvatosan közelebb húztam magamhoz,majd a tenyerem egy kicsit lenetebb csúszott a hátáról,persze éppen csak annyira,hogy egyikünknek sem legyen kényelmetlen.

-Én..én..nem tudom mit is mondhatnék-dadogott-Ez az érzés még kicsit idegen..és most csak az alkohol beszél belőlem,ahogy magából is.Ez nem...

-Az alkohol csak segít kifejezni az érzéseinket.Mi lenne ha nyugottabb helyre mennénk? 

-El akar menni a saját szülietésnapi patyjáró?-kérdezte csodálkozva.

-Pontosan-ezzel megfogtam a csuklóját és az ajtró felé vezettem,egyensen az utcára.

Oda kint minden teljesen kihalt volt.Csak a zene hllatszódott ki az épületből,csak mi voltunk kint.

-És..és most?-kérdezte.

Nem tudom,hogy zavarában vagy az italoktól dadogott ennyit,de rendkívül édesnek találtam,amint jót is mosolyogtam.

-Tudta,hogy nagyon aranyos amikor dadog?-hajoltam hozzá közelebb,de meg sem várva azt,hogy válaszoljon.Az ajkaimat az övéire tapaztottam lányan megcsókoltam.Olyan volt mintha ezrenyi anygyalka búgta volna a fülembe,hogy még és még..Soha nem éreztem ehez hasonlót.Még Maríánál sem...Ahogy lassan kinyitotta az ajakit ezzel bebocsájtást adva nekem.Ekkor éreztem azt,hogy az agyam kikapcsol,a fejembe vörös köd száll a higadt üzletember helyébe pedig a férfi költözött.

Angie illata,ajkai,kezei elvették az eszem..A következő pillanatban az autómban ültünk.Nem tudtam hova tarunk,hogy miért és hogyan kerültünk oda,de nyomtam a gázt ahogyan csak tudtam.Pillanatokon belül a házunk elé értünk,ahol minden folytatódott.Az érintések sokasága,a csókok és simogatások mámora...

Hallom,ahogy becsapódott mögöttünk az ajtó,az ágyam,Ő és ÉN....ketten,majd mintha az agyam teljesen nyugovóra tért volna,a testem irányított továbbá..nem tehettem ellene semmit.

 

Oldal: Egy mámoros éjszaka
Violetta fanfiction <3 - © 2008 - 2024 - violettafanfic.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat