(German szemszöge)

Ahogy becsuktam az ajtót Violetta viharzott le a lépcsőn.

-Apa,kijött?-kérdezte vidáman.

Ahogy Angie meglátta Vilut rögtön felállt.

-Szia-köszönt mosolyogva-Angeles vagyok,vagyis csak Angie.Engem küldtek ki a nevelőnődnekinterjúra hátha megfelelek.

-Nagyon örülök,Angie-nevetett fel Violetta-Akkor kérdezgethetek én is?-nézett rám,mire én csak bólintani tudtam és helyet foglaltam mellettük.

-Nos-kezdte Vilu-Hány éves vagy és mióta vagy nevőnő?

-25 éves vagyok,csupán csak 3 hónapja vagyok az,eddig zenét tanítottam egy itteni iskolában.

-Valóban?-csillant fel Vilu szeme a zene szóra,ettől féltem,így jobbnak láttam más témát felhozni.

-Ez egy kicsit kevés-mondtam-Milyen képesítései vannak,miket tudna tanítani Violettának,mert nekünk nem zenetanárra van szügségünk.

-Tudom-sütötte le a szemeit szégyenlősen-Nos 5 nyelven beszélek a spnyollal együtt.Az iskolában a gyerekeknek a zene mellett még kémiát,fizikát,történelmet és földrajzot is tanítottam emelt szinten.

-Ez remek-örvendezett Violetta-Apa,ugye felvesszük??!!

-Nos,nem tudom...túl fiatalnak találom nevelőnőnek-igyekeztem minden féle kifogást keresni,de tudtam,hogy nem fog sikerülni.Kénytelen leszek a sógornőmmel élni egy fedél alatt,Violetta nagynénjével...egy csodaszép nővel...

          Angie valóban remek tanárnőnek bizonyult a lányom számára.Remekül megértették egymást.Nem is csoda hiszen rokonságban állnak..de ezt ők nem tudták,igyekeztem eltikolni előlük.Rajtam kívül egyedül Ramallo tudta,aki dühös volt rám amiért egy ilyet el merek titkolni előlük..de nem volt más választásom.Nem sodorhatom veszélybe a lányomat.Elhatároztam,hogy megpróbálok többet megtudni Angelesről.

      -Jó estét,Angie-köszöntem neki mosolyogva miközben a konyhába sétáltam.

-Önnek is,uram-csillant fel a szeme most is,mint mindig amikor meglátott-Miben segíthetek? 

-Igazából..csak fel szeretnék tenni néhány kérdést..szeretném megismerni önt..elvégre is egy fedél alatt élünk.

-Persze-mosolyodott el szélesen-Mit szeretne tudni? 

-Hol van a családja?-vágtam egyből a közepébe,mire az angyali arcáról lehervadt a mosoly és a padlót kezdte el pásztázni szemeivel.

-Nem igazán ismerem a családomat..egyedül az anyukámról van némi emlékem-kezdte a történetet,de én nem igazán értettem-Volt egy nőverem,10 éves voltam amikor meghalt..csak annyira emlékszem,hogy gyakran énekeltünk együtt és nagyon szerett engem..autóbalaesete volt..az apám magát hibáztatta amiatt amiért  meghalt,ezért 2 hónappal a halála után felkötötte magát.Az anyukám erre 2évre szívrohamot kapott és meghalt.Én pedig 12 évesen árvaházba kerültem..ott nevelkedtem és tanítottak.

Alig jutottam szóhoz...María szülei meghaltak..Angeles egyedül maradt..azt hiszi nincs senkije..nem emlékszik rám...Violettára...De nem mondhatom el az igazat..akkor Angie elmenne innen és azt nem akarom,Vilu pedig annyira megharagudna rám,hogy többet szóba sem állna velem...ezt meg kell tartanom magamnak..

-Én annyira sajnálom-nyögtem ki bűnbánóan.

-Ugyan-legyintett és próbálta visszafogni a könnyeit-Régen volt.Már nem számít.

-De igenis számít--nyúltam a kezéért és megfogtam.

Nem tudtam mit csinálok,a szemébe néztem és ő is az enyémbe.Láttam rajta,hogy megnyugodott és mikor észrevette a kezeinket kicsit zavarba jött.

-Ööö-dadogott-Elnézést,de fáradt vagyok.Jó éjt,German úr!

A kezét kihúzta egy enyámből,majd a lépcső felé ment,hirtelen ürességet éreztem,ahogy elment.De nem  ezt nem szabad,ő a sógornőm...nem tetszhet nekem ez a nő..nem lehet.Ha nincs más választásom mást kell találnom..Ez lesz a megoldás.Egy párkapcsolat!

 

Oldal: Fény az alagútba
Violetta fanfiction <3 - © 2008 - 2024 - violettafanfic.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat